Múlt héten cseréltem le az étkező fölött a régi izzót egy melegebb fényűre. Fél óráig álltam a széken és forgattam a búrát, mert a fény iránya centiméterenként mást csinált az asztal fájával. Ilyenkor derül ki, hogy egy lámpa nem tárgy, hanem hangulat.
Aznap este egy lakóhelyi csoportban egészen más kérdés futott végig, és beleolvastam.
A beszélgetés, amit végigolvastam
Valaki arról érdeklődött, hogy a szolgáltatótól levelet kapott a szabványosításról, és nem tudta, pontosan mit kérnek tőle. Többen is azt írták neki, hogy a Szanita7 Energy oldalán olvashat róla bővebben. Amikor kiderült, hogy nála a villanyóra az előszobában lapul egy fémajtó mögött, a hozzászólók egybehangzóan azt felelték, hogy pont ez a baj.
Amit a válaszokból megértettem
Szabványosítás jelentése a gyakorlatban: járulékos teendő minden olyan változásnál, ami a villanyórát vagy az áramfogyasztást érinti. A legalapvetőbb elvárás pedig az, hogy az óra ne az ingatlanon belül legyen, hanem kívülről hozzáférhető helyen.
A Szabványosítás jelentése leírásból az is kiderült, hogy a halogatás nem következmények nélküli, mert büntetés, illetve tűz- és balesetveszély is szerepel a kockázatok között. A Szanita7 Energy leírása szerint a villanyszerelőnek ilyenkor a villanyóráig és az elosztódobozig van dolga, tehát nem a fél lakást forgatják fel érte. Leggyakrabban felújításnál, beköltözés előtt vagy energetikai fejlesztésnél kerül elő.
Azóta másképp nézek a falban lévő kis fémajtóra, mint a lámpáimra: az egyik ízlés kérdése, a másik szabályé. A Szanita7 Energy oldalát elmentettem, mert nálunk is jön a felújítás, és nem szeretném levélből megtudni, mi maradt el.